Bélabá elrepült Skóciába,

Megérkezett a felhőkön át.

Beöltözött kockás skót szoknyába,

Sétálgatott, várta a csodát.

Edinborough-ben ó a skótkislányok

Csodaszépek és fiatalok!

Bélabácsi fáradt, öreg szíve

Újra éled, gyorsan dobog!

Jön egy gyönyörű skót bige.

Vajon Bélánknak tetszik-e?

Hát már hogyne tetszene?

Hisz helyén van Bélánk szíve!

És el is kapja a skót bigét

És jól meghágja a kicsikét

A kislány imádja Bélabát

És felkínálja az ánuszát!

Bélabá elrepült Skóciába,

Megérkezett a felhőkön át.

Belépet a kékosztriga bárba,

Sétálgatott, várta a csodát!

Eltelt pár perc, lassan körül állták,

Megbámulták a meleg fiúk.

Bélabácsi riadtan körülnéz,

Eljött a vég, nincs már kiút.

És leteperték Bélabát

És letépték a skót szoknyát

És az egyik máris lő

És jöhet a következő!

Az egyik szemből szopatja,

A másik meg seggbe bassza.

Porig alázzák Bélabát,

És szétkefélik az ánuszát!

És végül így szól Bélabá:

Soha nem voltam mélabá.

Kegyetlen volt hozzám a sors,

Porig alázott a sok kos.

Sok szép kislányt hágtam meg,

Most elintéztek a melegek.

És mondtam ezer szép mesét,

Mégis elért a szörnyű vég!

De feltámadok egyszer még!