Sátrak között süvít,

Csontot vág a szél!

Hirtelen a semmiből,

Új élet hangja kél.

Apja így szólt büszkén:

Reszkessen a világ!

Felemeli boldogan,

A kicsiny Maguát!

Gyorsan nő a gyerek,

Mint prérin a fűszál.

Jól bánik az íjjal,

Kést is jól dobál.

Születése óta,

Tízszer múlt el a tél.

Bölényt ejtett a vadászaton,

Reszkessen, aki él!

Refr.: Így szól hozzá a varázsló

         Irokéz törzs harcosa!

         Ravasz vagy, mint a róka,

         Neved legyen Magua!

         Derekadat skalpok övezzék,

         Homlokod dicsőség!

         Amerre a szél elviszi,

         Neved rettegjék!

Év követett esztendőt,

Nap, nap után múlt.

Egy éjjel az öreg törzsfőnök

Csendesen kimúlt!

Ősei mellé temették,

Árnyvilág az otthona.

Szól a vén varázsló:

Az új főnök legyen Magua!

Csatakiáltás száll,

A végtelen prérin át.

Ellenségei félik mind,

A híres Maguát!

Derekát már többsorban,

Skalpok övezik!

Amerre a szél elviszi,

Nevét rettegik!

Tavasz kerget telet,

Őszbe fordul a nyár.

Magua dicsősége

Napot sápaszt már.

A csontjaiban már ott szunnyad

A zsibbadt öregség.

S ha elrontja a dobást,

Hát feledik nevét!

A kínzó cölöphöz kötve

Reszketett fogoly áll!

Nem csak érzi, de tudja is,

Hogy vár rá a halál.

Szól a vén varázsló,

Irokéz törzs harcosa:

Utolsó dobás!

Következzen Magua!

Mellé dobtad a tomahókot,

Megöregedtél Magua.

Az asszonyok mind

Röhögnek rajtad,

Hogy lehet ilyen tohonya!

A szél elviszi kudarcod,

Feledés vár rád!

Dicsőséged elhalványul,

Ilyen a világ!